A nyelvek megőrültek! “Echt?”

A nyelvtanulás mindig göröngyös út. Rengeteg kitartással és szorgalommal azonban elérhetünk egy szintet, amikor is egy idegen nyelvet megfelelő magabiztossággal tudunk használni. Esetleg kettőt? Vagy mégsem? Ezúttal egy személyes tapasztalatomat szeretném megosztani Veletek, de teljesen biztos vagyok benne, hogy a sokótoknak ismerős lesz a jelenség.

Már több mint két hónapja Hamburgban élek, a bab.la-nál teljesen nemzetközi környezetben dolgozom és napi rendszerességgel három nyelet is használok: a magyart, az angolt és a németet. Nézzük csak, hogyan is működik ez a gyakorlatban! Németországban nem meglepő, hogy mindenütt a némettel vagyok körülvéve, ráadásul tandemek és feladatok révén is igyekszem a nyelvtudásom fejleszteni. A bab.la-nál egész nap angolul kommunikálok, illetve a német szókincsem hiányosságai miatt egyszer-egyszer a hétköznapokban is erre kényszerülök. És a nap végén jön a magyar a sorban, amit a barátokkal és családdal használok. Egyszerűnek tűnik, de korántsem az.

Sokszor észre sem veszem és egy beszélgetés közepén nyelvet váltok, esetleg egy idegen kifejezést alkalmazok. Másfelől, ha angolul vagy németül kommunikálok és hirtelen át kell váltanom egyikről a másikra, egyszerűen csak lefagyok. Megpróbáltam kielemezni a helyzetet, mert az érzés, hogy egy nyelvet sem tudok megfelelően alkalmazni, eléggé frusztráló tud lenni.

Szóval magyar az anyanyelvem a legmélyebb tudással és a legnagyobb szókinccsel, tehát nehézségek és gondolkodás nélkül ki tudom magam fejezni. Az angol az első idegen nyelvem, évekig tanultam és munkanyelvként is alkalmaztam. És a német. Néhány éven át tanultam, kurzusokon vettem részt és most itt a lehetőség a továbbfejlődésre, ezért is gyakorlom minden nap, próbálom kibővíteni a már meglévő tudásom.

Egyfelől, ha fáradt vagy figyelmetlen vagyok, nyilvánvaló, hogy a magyar átveszi az irányítást. Másfelől vannak olyan helyi kifejezések, melyek teljesen lokációspecifikusak, ezért nincs is rájuk magyar megfelelő. Ezt idáig egyszerű megérteni és egész normálisnak is mondható. A nehezebb rész a nyelvek keveredésénél és a nyelvek közti váltáskor jön elő. Amikor egy nyelvet tanulunk, az új szavak jelentését az anyanyelvünkkel kötjük össze, de ha már a második idegen nyelvet igyekszünk elsajátítani, egyes esetekben a szavakat sokszor az első idegen nyelvvel kötjük össze, mert időnként azt egyszerűbb megjegyezni. Ez az oka, hogy amennyiben nem tudok egy német szót, egy angollal helyettesítem, mert a tudatom csak azt érzékeli, hogy az  a szó nem magyar, jónak kellene lennie a mondatba. J De ez a kapcsolat csak részleges, és amint a két idegen nyelv közti váltásra kerül a sor, az agyunknak kerülőútként az anyanyelvünket kell használnia, ami nem egyszerű. (lásd az ábrán)

language

Hogy van-e megoldás? Még mindig kísérletezek, de remélem, hogy ez működhet: ha bármit akár angolul, akár németül mondok, igyekszem kitalálni, az hogyan hangozna visszafelé is.

Ha Nektek is vannak hasonló tapasztalataitok, osszátok meg velünk gondolataitokat kommentben!

[English]

You might also like: